231 Front Street, Lahaina, HI 96761 info@givingpress.com 808.123.4567

Évközi 28. vasárnap

A keresztény megújulásnak mindig azok voltak az elindítói, akik megértették a gazdag ifjú történetét. Szent Ferenc a szegénységet „nővérének” tekintette, akivel együtt él. Nem lemondás volt a vagyon, nem fájdalomként érte meg, hanem úgy gondolta a „pénz bajjal jár” a vagyon olyan gonddal jár, amely eltéríti a figyelmét a legfontosabbtól az Isten és a felebarát szeretetétől. Az emberek, megrökönyödéssel vegyes tisztelettel állnak szembe  Kalkuttai Teréz anya példájával. Egy törékeny asszony, aki a hitéből merített erőt, mindennap művelte a hit csodáját. Semmiből létrehozott valamit. Amint ennek a hitnek csak egy halvány mása megjelent az emberekben azok képesek lettek problémákat megoldani. Az Isten szeretettel kézen-fogva járt az emberi könyörület és találékonyság. Ezért ebben a bibliai történetben nem véletlen, hogy már az érdeklődés miatt is Jézus megszerette ezt az előkelő ifjút.

 

Évközi 27. vasárnap

Amikor a farizeusok a válásról kérdezik Jézust, amit Mózes bizonyos esetekben megengedett, Jézus nem tesz semmiféle megkülönböztetést, hanem abszolút módon visszavonja, mégpedig éppen a szentírási szövegre hivatkozva. Az Úr kijelenti, hogy a mózesi törvények csak az emberek keményszívűsége miatt voltak érvényben, azonban a teremtés kezdetén nem így volt. Isten, amikor férfit és nőt teremtett, azt akarta, hogy egy testben egyesüljenek. Majd így fejezi be: „Amit tehát az Isten összekötött, azt ember nem válassza szét”. Ezt a tanítást aztán megismétli tanítványainak, akik további magyarázatot kérnek. A házasság felbonthatatlansága tehát már az emberi élet hajnalán érvényben volt. Jézus ezt teljes mértékben megerősítette. Biztosítja a család szilárd egységét és szentségét, mégpedig nem csupán a házastársak, hanem a gyermekek javára is. Hiszen a napi evangélium is egy gyermekekre vonatkozó szakasszal fejeződik be.

Szentírás vasárnapja

„Ha valaki olvasgatta a Bibliát lámpaoltás előtt, az éjszaka csendjében, egészen bizonyos, hogy megszólította legalább egy mondata. S ha valaki nagy szükségében olvasgatta, lehetetlen, hogy ne érzékelte volna a betűk mögött az Ige jelenlétét. Ő volt az. Mert Ő ma is köztünk van, éppúgy, sőt sokkalta inkább, mint »a maga idejében«. Jézus valóban föltámadott.”
(Pilinszky János)

Fájdalmas Szűzanya Búcsúja

Honlapunkon a képek menüpont alatt megtekinthetők a Fájdalmas Szűzanya búcsújáról készült képek.

Mindenkinek szeretnénk köszönetet mondani, aki eljött erre a szép ünnepre!

Évközi 24. vasárnap

Juan Arias: Az én Istenem törékeny
Az én Istenem nem egy kemény, távolságtartó,
     érzéketlen, sztoikus, szenvtelen isten.
Az én Istenem törékeny.
Az én fajomból való,
     én pedig az övéből.
Ő ember, én pedig szinte Isten.
Hogy megízlelhessem az istenséget
     ő megszerette az én porlétemet.
Az én Istenemet a szeretet tette törékennyé.
Az én Istenem ismerte az emberi örömet,
     a barátságot, a föld és a földi dolgok örömét.
Az én Istenem éhezett, álmodott és elfáradt.
Az én Istenem érzékeny volt.
Az én Istenem feldühödött, szenvedélyes volt.
És szelíd, mint egy kisgyerek.
Az én Istenem rettegett a haláltól.
Az én Istenem anyai mellből táplálkozott,
     érezte és magába szívta a női gyengédséget.
Sosem szerette a fájdalmat, sosem állt a betegség pártján.
     Ezért gyógyította a betegeket.
Az én Istenem szenvedett a hontalanságtól.
Üldözték és éljenezték.
Minden emberit szeretett az én Istenem:
     a tárgyakat és az embereket;
     a kenyeret és az asszonyokat;
     a jókat és a bűnösöket.
Az én Istenem korának gyermeke volt.
Úgy öltözött, mint mások,
     földijei nyelvjárásában beszélt,
     kétkezi munkából élt,
     prófétákhoz hasonlóan kiáltott.
Az én Istenem gyengéd volt a gyengékkel és szigorú az önteltekkel.
Fiatalon halt meg – őszintesége miatt.
Megölték, mert szemükbe mondta az igazságot.
Az én Istenem viszont gyűlölet nélkül halt meg.
Mentegetve halt meg, és nemcsak megbocsátva.
Az én Istenem törékeny.
Az én Istenem szakított a „fogat fogért” ősi elvével,
     a kicsinyes bosszú törvényével,
     hogy bevezesse egy teljesen új szeretet
     és hallatlan erő korszakát.
Az én Istenem leköpve, földbe döngölve,
     elárulva és magára hagyva, meg nem értve
     sem szűnt meg szeretni.
Ezért az én Istenem győzelmet aratott a halálon.
S mint egy friss gyümölcs jelent meg kezében: a feltámadás.
Ezért támadtunk fel mindnyájan: emberek és a dolgok.
Sokaknak nehéz az én törékeny Istenem,
     az én Istenem, aki sír, az én Istenem, aki nem védekezik.
Nehéz az én Istenem, aki megéli az Istentől való elhagyatottságot.
Az én Istenem, akinek meg kell halnia, hogy győzhessen.
Az én Istenem, aki egy rablót és gonosztevőt tesz
     egyháza első kanonizált szentjévé.
Az én fiatal Istenem, aki azért hal meg, mert politikai felforgatónak tartják.
Az én Istenem, pap és próféta,
     aki a történelem összes vallásüldözéseinek
     első szégyeneként szenvedi el a halált.
Nehéz az én Istenem, törékeny, élet barátja,
     Az én Istenem, aki mindenféle kísértés mardosását elszenvedte,
     Az én Istenem, aki vért verítékezett Atyja akaratának elfogadásakor.
Nehéz ez az Isten, ez az én törékeny Istenem azoknak,
     akik azt hiszik, csak úgy győzhetnek, ha legyőznek másokat,
     akik azt hiszik, csak úgy védhetik meg magukat, ha megölnek másokat,
     akik azt hiszik, az üdvösség erőfeszítés függvénye és nem ajándék,
     akiknek az, ami emberi, bűnös,
     akik azt hiszik, hogy a szent sztoikust jelent, Krisztus pedig angyal.
Az én törékeny Istenem nehéz azoknak,
     akik továbbra is egy olyan istenről álmodoznak,
     aki nem hasonlít az emberekhez.

Forrás: JUAN ARIAS: El Dios en quien no creo, Sígueme, Salamanca, 1970, 145-147.

Fordította: Tőzsér Endre SP

 Jézus és a tanítványok

Évközi 23. vasárnap

A mai evangéliumi szakasz betegségről és gyógyulásról beszél. Jobb lenne, ha nem betegenénk meg. Én rikán láttam olyan embereket, akik megtalálták Istent és a hitet a fájdalomban. Többnyire inkább elveszítik. Prédikációink gyakran ezekre a kérdésekre vonatkozó retorikába csúsznak át, és gyakran elfelejtjük, hogy a fájdalom és a betegség felforgatja az életet és többnyire elfojtja a hitet. Inkább százszor legyek gyógyult, mint hogy felajánljam a szenvedéseimet a keresztre feszített Jézussal való közösségben. Ne beszéljünk már hülyeségeket! Szóval? Az ember végtelenül többet akar, sokkal többet igényel. Természetesen szükségünk van arra, hogy egészségesek legyünk. De sokkal inkább boldogságot akarunk. Jézus megkérdi a betegtől: „Mit akarsz, hogy veled cselekedjem?” Abszurd, nem? Hát meg akar gyógyulni! De tényleg olyan biztosak vagyunk ebben? Jézus tudja, hogy csak valami nagyobb teheti az ember szívét boldoggá. Mint ahogy a tíz meggyógyult leprás közül csak egy, az idegen tért vissza, hogy megköszönje, Jézus azt mondja: „Tizen lettek egészségesek, de csak egy szabadult meg.” A betegség misztérium és korlátozottságunk mércéje, sorscsapás és kereszt. A betegségénél azonban sokkal nagyobb, ha nem találjuk értelmét. Jézus gyógyít, és azt mondja, hogy Isten Országa már elérkezett, az Atya jelenléte mindenkihez eljut.

 Paolo Curaz

Évközi 22. vasárnap

Sok keresztény számára a hit még ma is azt jelenti, hogy tenni vagy nem tenni valamit. Ez azonban téves. Hinni azt jelenti, hogy találkozom egy személlyel, Jézussal, aki felborítja az életemet és megváltoztatja a hozzáállásomat. Jézus hangsúlyozza: a farizeusok belebonyolódnak az apró rituálékba, kiszűrik a szúnyogot, a tevét meg lenyelik. Ahogy még ma is megesik velünk, ügyes keresztényekkel: kalitkába zárjuk Jézust és aprólékos, rituális előírások sorozatára korlátozzuk hitünket, a lényeget pedig elhanyagoljuk. Hányszor hallok embereket, akik azon siránkoznak, hogy nem tudnak kellő mértőkben szeretni, vádolják magukat, hogy a szentmisét kötelességnek tartják és nem ünnepnek, azon emésztik magukat, hogy nem állnak testvéreik szolgálatukra, és a tehetetlenségükön sóhajtoznak. Bárki találhat kifogásokat, enyhítő körülményeket ahelyett, hogy örömében sírna a bűnbocsánat ingyenességén. Sokkal jobban foglalkoztat bennünket saját, áhitatos képünk csiszolgatása és sminkelés, mint hogy odaadjuk magunkat a szeretet szolgálatára. Tévedésben vagyunk. Csak az a szív gyakorolhat gesztusokat, amelyik igazán találkozott Istennel, és vágyik a Vele való találkozásra. Csak a megérintett szív válik megtért szívvé. Ezután és csakis ezután nyerhetnek jelentést a gesztusok.

Paolo Curtaz

 

Évközi 20. vasárnap

 

“Az egyház az eucharisztiából él. Ez az igazság nemcsak a hit mindennapos tapasztalata, hanem összefoglalóan tartalmazza az egyház misztériumának lényegét. Az egyház örömmel tapasztalja az ígéret sokféle és állandó megvalósulását: „Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” (Mt 28,2); de az eucharisztiában – azáltal, hogy a kenyér és a bor az Úr testévé és vérévé változik – páratlan intenzitással örvendhet e jelenlétnek. Pünkösdtől kezdve, amikor az egyház, az újszövetség népe elindult zarándokútján a mennyei haza felé, az isteni szentség folyamatosan elrendezi és bizakodó reménnyel tölti el napjait.”

(Szent II. János Pál pápa)

 

Évközi 19. vasárnap

„Mindannyian tudjuk, micsoda különbség van egy átimádkozott templom és egy olyan között, amely múzeummá lett. Ma abban a veszélyben élünk, hogy templomaink múzeumokká válnak, s úgy is bánunk velük, mint a múzeumokkal: ha nincsenek zárva, kirabolják őket. Nem élnek többé. A templom elevenségének és belső nyitottságának mértéke abban mutatkozik meg, hogy ajtói nyitva maradhatnak, mivel az egy átimádkozott templom. Ezért teljes szívemből arra kérem önöket, hogy vegyünk új lendületet. Emlékezzünk újra arra, hogy a templom mindig él, hogy benne az Úr szakadatlanul közel jön hozzánk.”

XVI. Benedek pápa az Eucharisztiában rejtőző Isten közelségének titkáról