231 Front Street, Lahaina, HI 96761 info@givingpress.com 808.123.4567

Szilárd hit

A hit nagy értéke, amit talán soha nem becsülünk eléggé, abban áll, hogy az embert az isteni megismerés szintjére emeli. A hit által az ember úgy ismer meg, , gondolkodik és ítél, túlhaladva a véges emberi látásmódon, amint Isten ismer, gondolkodik és ítél. Minthogy pedig ez a megismerés végtelenül meghaladja az emberi értelem lehetőségeit és korlátait, a hit biztos, de nem magától értetődő. A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk” (Zsid 11,1).

A megkeresztelt már birtokában van az örök élet csírájának, de nem látja; az isteni kinyilatkoztatás tudtára adja, hogy ez az élet létezik, de nem mutatja meg neki; megmondja neki, hogy Isten Szentháromság, de nem állítja szeme elé. A hit által előterjesztett igazságok valóságosabbak, mint az érzékekkel megtapasztaltak, mégsem ellenőrizhetők. Olyan magától értetődő igazságokat, mint pl. kétszer kettő négy, az emberi értelem nem tud elutasítani, de elfogadásához különösebb jóakaratra sincs szüksége. A hit igazságaival kapcsolatban viszont az emberi értelem szabad marad – elfogadja-e vagy csak részben; hogy pedig beleegyezését adja, ahhoz szükség van akarati döntésre: „akarok hinni”. Döntésében csupán egyetlen támpontja van: a kinyilatkozató Isten csalhatatlan tekintélye.

„Ábrahám hitből engedelmeskedett a hívásnak… Elindult anélkül, hogy tudta volna, hová megy… Hittel áldozta fel Izsákot…, egyszülöttét, ő aki ígéretképen kapta és hallotta: Izsák által lesznek utódaid. Biztosra vette, hogy Isten képes a halottakat is feltámasztani” (Zsid 11,8.17-19). Ábrahám ebben, az Isten ígéreteinek annyira ellentmondó, sötét helyzetben hősiesen gyakorolta hitét, ezért maradt számunkra a hit atyja és példaképe.

Lisieux-i Szent Teréz a hit elleni kételyek órájában ezt írta: „Jóllehet nincs részem a hitből eredő örömökben, megpróbálom, hogy legalább hitből eredő tetteim legyenek. Azt hiszem, egy év óta többször indítottam fel magamban a hitet, mint azelőtt egész életemben”. Az ilyen megpróbáltatásokban a hit megtisztul, természetfelettivé és érdemszerzővé válik.

Szent Bonaventura, püspök és egyháztanító

Jézus a világ világosságának hívja hűséges tanítványait, „ha világot gyújtanak, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson.” Szent Bonaventura ilyen tartóra helyezett fáklya az Egyházban, a ferences rendben.

1218-ban született. Gyermekkorában egyszer súlyosan megbetegedett, ekkor anyja Szent Ferencnek  ajánlotta, ha felépül. Csodás gyógyulásának emlékére kapta a Jó szerencse nevet. Erre a gyerekkori  gyógyulásra mindig megrendülten és hálásan emlékezett. Tudása és bölcsessége mély vallásossággal  és  alázattal párosult. Habár 27 évesen a párizsi egyetem tanárává lett, egyik ferences tanártársa  Halesi  Sándor így nyilatkozott róla: „Ez az igazi Izraelita, kiben mintha Ádám nem is vétkezett volna.”  Tudását és keresztény bölcsességét, két olyan könyvből merítette, amely mindenki számára elérhető: a teremtett világ, és a kereszt:

Teremtett világ

Isten szeretetből megteremtette a világot. Korlátlan Úrként fenntartja és kormányozza, mégis szeretet tervének kivitelezésébe bele vonja az embert. Megadta azt a képességet, hogy önállóan cselekedjünk, és így szabad akarattal vegyünk részt a gondviselésben. Az ember a Teremtő munkatársává lett. Így nem kizárólag haszonélvezői vagyunk a világnak, hanem tevékenyen hozzá kel járulnunk a világ szépítéséhez és megőrzéséhez. Sok mindent láthatunk, ami az ember keze munkáját dicséri. Az ember széppé teheti a környezetét. Viszont nagy károkat is okozhat, amikor erdőket pusztít ki, és a civilizáció ürügyén tönkre teszi a környezetét.

A kereszt

A hagyomány szerint szent Bonaventurát egyszer meglátogatta Aquinói szent Tamás, aki megkérdezte:” hol a te könyvtárad ?”. Szent Bonaventura a keresztre mutatott és azt mondta, hogy „ez az én könyvtáram.”

Szent Bonaventúrát, amikor bíborossá nevezték ki, akkor a pápai követek épp a kolostor konyhájában találták, amint mosogatott. Mivel épp fogalt volt megkérte a követeket, hogy a bíborosi kalapot akasszák fel a fogasra, mert nem tudja átvenni. Életpéldája, ragyogóan világit. A szentírás szavaival nem a világ bölcsességét hirdeti, hanem Isten titokzatos rejtett bölcsességét és arra tanít, hogy lelki emberekké váljunk.

1274. július 15-re virradó éjjel adta át lelkét a Teremtőnek. Csodálatos, misztikus teológiai művei egy Istent igazán szerető ferences léleknek a megnyilatkozásai.

Mindenható Istenünk, add meg nékünk, akik Szent Bonaventura püspök égi születésnapját ünnepeljük, hogy kiváló tudásából gyarapodjunk, lángoló szeretetét pedig szüntelenül kövessük.

Évközi 14. vasárnap

A mai liturgia középpontjában Máté evangéliumának az a szakasza áll (Mt 11, 25-30), amely lehetővé teszi, hogy bepillantsunk Krisztus személyének misztériumába, az Atyával való bensőséges kapcsolatába.  „Dicsőítelek Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket, és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad.”

Isten megtagadja magát a tudásuk miatt felfuvalkodott bölcsektől, akik meg vannak győződve arról, hogy mindent tudnak, és azoknak az egyszerű embereknek nyilatkoztatja ki magát, akik a gyermek készségével nyílnak meg előtte, mivel tudatában vannak nem tudásuknak. Az ő számukra tartotta fenn azt a csodálatos megismerést, ami Jézus és a Mennyei Atya között fennáll, s amit kizárólag az Isten tud közölni az emberrel: „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.”

Talán ez az a szinoptikus evangéliumi szakasz, amely a legvilágosabban állítja Jézus istenségét. Míg a bölcsek, az akkori és a mai írástudók és farizeusok, csupán embert látnak Jézusban, az akkori és a mindenkori  egyszerű emberek mindig felismerik benne Isten Fiát: „Te vagy a Messiás, az élő Isten fia.” Jézus pedig pontosan ezeknek nyilatkoztatja ki önmagát és az Atyát.

Kedves testvér!

Sok szeretettel köszöntünk a Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia megújult honlapján.

Az élet minden területén egy bizonyos idő elteltével szükségünk van a megújulásra. Így van ez az Istennel és az emberekkel való kapcsolatunkban is. Így van ez egy honlap “életében” is.

Honlapunk még nincs teljesen kész, de az alapvető információkat már tartalmazza. A célunk természetesen az, hogy egyre több információ és egyre több fénykép kerüljön fel a honlapra a plébánia életéből.

Egyben az egyszerűségre is törekedtünk, hogy ez a honlap valóban a mi életünkről szóljon.

Végül szeretnénk a ti segítségeteket is kérni. Ahhoz hogy mindig aktuálisak lehessünk, szükségünk van a ti segítségetekre is. Fényképekkel, különféle beszámolókkal ti is hozzájárulhattok a honlap színesebbé tételéhez. Segítségeteket előre is köszönjük.

Erik testvér